Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2012

Alt Krisztián, levelek, árnyékok

Ha hideg fejjel s egy kevés rosszindulattal nézem, hamar a könnyű műfaj körébe utalom ezt a könyvecskét. Olcsó megoldás a rejtőzködő szerző (majd annál jobban keresik, ki van az álnév mögött). Szánalmas az ezoterikus-vámpíros-vérfarkasos divat majmolása (épp elég lesz kigyógyulni a Twilight-sagából is, hogy a rosszabbak szeméthalmát ne is említsem). Édeskés manír a reformkori nyelvezet is, amit nem lehetett túlságosan nehéz előállítani (elég volt egy korabeli orvosi szótárt átpörgetni, no meg a számtalan nem is titkolt plágiumot elkövetni). Egyszóval a lehető legrosszabb vélekedéssel vagyok a Szeghalmi Lőrincz álnéven megjelentetett kísértetregényről, ha kritikusként gondolom végig, mit is találtam benne. Mindezt azonban egyetlen pillanat alatt felülírja maga az élmény, amit átéltem az olvasásakor, s ha kritikai szem helyett az olvasó szemével nézek rá, a sok vád egyszerre elolvad, s csak az a tény marad, hogy hihetetlen élvezettel és hangos nevetések közepette kellett végigolva