Mindannyian klasszikus toposzként tanítjuk a magyarórán a temetetlenség motívumát. Antigoné élete árán is eltemeti a bátyját, Priamosz a frontvonalon átkelve könyörög Akhilleusznak, hogy megadhassa fiának a végtisztességet, Tóbiás apja a törvénnyel dacolva is rendre eltemeti a kivégzetteket. Új elemként kerülhet a felsorolásba az ünnepelt vadonatúj film, amelyben még az auschwitzi körülmények közt is méltó búcsúztatót akar tartani fiának az amúgy emberségéből rég kivetkőzött (kivetkőztetett) apa. Érdekes ellenpélda egyébként Zrínyi négysorosa, amely viszont egyáltalán nem ragaszkodik az emberi temetéshez, hanem az égi végtisztességre apellál: „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó…” Mitől ilyen erős ez a motívum? Hát nem mindegy annak a halottnak, mi történik a porhüvelyével? Talán a laterális gondolkodás van a hátterében, itt is valami ilyesmiről lehet szó. Ha tehetetlenné válunk egy problémamegoldás során (nem tudjuk a feladványnak megfelelően kirakni a gyufaszálakat), segí