Ugrás a fő tartalomra

Klebelsberg, akták, mikrokozmoszok



"A kultúrpolitika terén sokáig lehet hibákat elkövetni, mert hogy mi történik azokban a tantermekben, azt a nagyközönség ritkán tudja. A kultúrpolitika terén nagyon sokáig lehet észrevétlenül vétkezni, de amikor az új nemzedék felnőtt, akkor az elkövetett hibákon, bajokon javítani, segíteni már nem lehet."
*
"Ezeknek az egyébként rendkívül hazafias és jóakaratú tisztviselőknek szemében csak az létezett, ami az aktákban volt és azt képzelték, hogy hivatalos jelentések alapján ismerhetik az országot és hivatalos rendeletekkel irányt szabhatnak fejlődésének."
*
"Magyarország a demagógia klasszikus talaja. A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra."
*
"Azt hiszem, hogy a mi egész iskolarendszerünk végre rájön arra, hogy a minisztertől kezdve a tanfelügyelői karig túl sokat foglalkoznak az iskola külső viszonyaival. Ellenben az iskolák nagy belső kérdései sokszor elintézetlenül maradtak. Én tehát olyan reformra gondolok, amely tehermentesítene bennünket, különösen a minisztériumot, az iskola apró dolgainak intézésétől. Mi pedagógusok akarunk lenni és nem adminisztrálni."
*
"Én a közigazgatás egyszerűsítése, az adminisztratív személyzet apasztása és különösen a túltengő központnak a leépítése révén remélem azokat a számokat megnyerni, amelyekre a kultusztárca létszámapasztásánál szükség van."
*
"Minden tanító illetményét központilag számfejtetik s ennek-kifolyása az, hogy utalványozáshoz jutni néha egy év múlva lehet csak. Az évi aktaforgalom – ezt még mondani is hihetetlen - 200.000. Kérdem, a miniszteri felelősség ilyen aktaszám mellett lehet más, mint fikció? Áttekinthet-e egyetlen ember egy 200.000 számú ügyforgalmat?"
*
"Én tehát a központban a decentralizációt csak akkor tudom keresztülvinni, ha decentralizálom a népoktatási közigazgatást. Az a tervem, hogy a törvényhatóságokat népművelődési mikrokozmosszá fejlesztem ki. Ehhez okvetlenül szükség van a helyi érdeklődés bevonására. Hiszen a múltban úgy volt, hogy államosították az iskolát és azután nem törődtek vele. A központból mi, akik a helyi viszonyokat nem ismerjük, sohasem tudjuk a népiskolát úgy adminisztrálni, hogy az a helyi igényeknek teljesen megfeleljen. Ha azonban mindent az államra hárítunk és minden üdvöt az államtól várunk és ha viszont az állam mindent bürokratice akar elintézni és az önkormányzati elemet, a közvetlenül érdekelteket kikapcsolja a maga akciójából, akkor ne csodálkozzunk ezeken a siralmas – mert mondhatni siralmas – eredményeken."

http://mtdaportal.extra.hu/books/klebelsberg_kuno_beszedek_es_cikkek.pdf







Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tíz (nagyon hosszú) mondat az új magyar Nobel-díjasról

1. Mióta kettéhasadt országunkban már a nyereség is csapás és a gyógyulás is fertő, azóta egy Nobel-díjjal is csak úgy lehet az értelmiségi, hogy vagy négyzetre emelt sznobizmussal söpri félre, mondván, úgyis politikai irányt díjaznak a német kiadók, nem irodalmat, vagy ha szereti is a pajzsra emeltet, akkor is valahogy mellé-szereti, mert olyanként szereti, aki jól beszólt, vagy akit a másoldali buták úgyse értenek, csak mi, bár olvasni mi se olvastuk, csak titkos jeligeként suttogjuk a nevet, címet roppantul zárt körű hazai és külhoni, inneni meg tengerentúli összejöveteleinken.   2. De ha mi azon kevesek vagyunk, azokból egy, akik túllépnek e mái kocsmán, s a voltaképpeni műről gondolnának ezt vagy azt, akkor se könnyű a helyzet, mert kellemesnek semmiképpen nem kellemes ebben a világban araszolni előre, nem is nagyon teszi senki, s amit meg „aha”-élményekben felvilágosodva kiolvasunk a róla szóló szakirodalomból, hogy na ezt szeresd benne, te nyomorult, az se olyan erős impul...

Maugham, trafik, sekrestye (szöveg komment nélkül)

Keresztelő volt délután a Neville téri Szent Péter-templomban, és Albert Edward Foreman még sekrestyési öltözékét viselte. Volt egy új palástja, de azt temetésekre és esküvőkre tartotta (a Neville téri Szent Péter kápolnát szívesen vették igénybe az előkelő körök ilyen szertartások céljaira) bő redői úgy meredeztek, mintha nem is posztóból, hanem örök bronzból öntötték volna; ezúttal csak a régebbit hordta. Palástját méltósággal viselte, mint hivatalának tisztes szimbólumát; valahányszor levetette (hazatérés előtt), az a kínos érzés fogta el, mintha nem is lenne rendesen felöltözve. Nagy gonddal kezelte öltözékét: még maga is vasalta. Hivatalának tizenhat éve alatt egész sereg ilyen palástja volt, de egyiket sem volt szíve eldobni, mikor elkopott, hanem szépen csomagolópapírba burkolta, és eltette a hálószobaszekrény legalsó fiókjába. A sekrestyés szép csendesen foglalatoskodott, helyére tette a márvány keresztelőkút festett fafedelét, helyretolt egy széket, melyet egy gyengél...

Félelemmel és nagy örömmel futottak

Az elmúlt napokban sokkoló népszámlálási adatok jelentek meg nem is annyira a magyarországi vallásos illetve katolikus közösség zsugorodásáról, hanem leginkább ennek a zsugorodásnak az ijesztő sebességéről. A liberális és egyházkritikus média persze örömtüzeket gyújtott, és meg is találta a megfejtést: a kormánnyal való összefonódásban. Valójában vélekedésük ebben a formában pontatlan, mert a hazai tendencia egybevág a környezővel és az európaival. Talán pontosabb lenne úgy: a folyamat olyan mély és annyira a korszellemtől fűtött, hogy még az egyház ilyen intenzív patronálása sem képes eltéríteni. Pontatlan a másik oldalon az az ön-bátorítás is, miszerint a világegyház viszont nő. Mert nemcsak fizikai jellegű migráció zajlik, hanem a nyugati (északi) életmódba való belevágyakozás is, amely ugyanarrafelé mutat, csak késleltetve. A szegény régiók hitében bízni olyasmi lenne, mint a felemelő és mélyen hiteles tolsztoji gondolat a pravoszlávia Nyugattal szembeni reményéről, mert hát mégse ...